1%

Az egységet teremtő isteni ige

**Bevezetés:** Amikor Isten igéjéről kell beszélnem, mindig eszembe jut, amit annak idején az általános iskolában nyelvtan órán tanultam: az ige cselekvést, történést, létezést jelentő szó. Sokat gyakoroltuk, hogy felismerjük ezt a műfajt. Rákérdeztünk, mondatokat alkottunk velük. Később, amikor verseket elemezünk, megállapítottuk, hogy azok a költemények, amelyek tele vannak igékkel, rendkívül pezsgők, lendületesek. Egy példát hadd idézzek Petőfi Sándor egyik legismertebb verséből:

S folytathatnám, hiszen jól tudjuk, hogy a vers még mozgalmasabb, ahogy leírja az ürgeöntés izgalmas folyamatát. A vers végére pedig kiderül, hogy az egész erről az izgága kisfiúról: Arany Laciról szól.

Isten igéje is ilyen mozgalmas, pezsgő életet tükröz a Bibliában. Nem az emberek földi életéről szól csupán, hanem arról, hogy ebben a világban jelen van maga a Teremtő Isten, aki szüntelenül munkálkodik. Tetteivel, keze nyomával tele van a föld, és úton-útfélen találkozhatunk Mennyei Atyánk cselekedeteinek jeleivel.

Igen: a Biblia tele van igékkel, amelyek bemutatják, hogy Isten cselekszik, általa történnek dolgok a világban, róla pedig úgy tanúskodik, hogy az igék leírásán keresztül létezéséről tesz bizonyságot. Az ige tehát - s így Isten igéje is -: cselekvést, történést, létezést jelentő szó.

Isten igéje azonban ennél sokkal több!

**1. Az ige - cselekvő szó**

Nem egyszerűen arról mesél, hogy mit tesz Isten, hanem maga az ige cselekszik! Ahogy megszólal, történik valami. Nem véletlen, hogy éppen a Teremtés könyvéből hangzott el az első olvasmány. Bizonyára jól érzékelhető volt mindannyiunk számára az a mozgalmasság, ahogy Mózes első könyve leírja a teremtés menetét. A felolvasók egymásnak adták a szót, szinte egymás szavába vágtak, így még szemléletesebbé vált számunkra az, ahogy a nagy semmiből *(töhú vábohú)* egymás után jöttek létre a teremtmények. Elég ez a bevezetés: "ezt mondta Isten", s mi már tudjuk: történni fog valami!

Az egész Biblia erről tanúskodik. Isten szólt, és lett egy nép, amelyen keresztül megmutatta irántunk érzett szeretetét. Isten szólt, és népek borultak le előtte. Isten szólt, és szétvált a tenger, leomlottak Jerikó falai.

Isten szólt akkor is, amikor Jézus születését ígérte meg a világnak. Szólt Máriának, szólt Józsefnek, szólt a pásztoroknak, szólt a napkeleti bölcseknek, és nagy változások történtek! A megérintett emberek megértették az üzenet jelentőségét: elindultak, és tették, amit az ÚR parancsolt meg nekik. <->

Láthatjuk viszont azt is, hogy mi történik akkor, amikor Isten nem szól - vagy ha valaki nem hallja meg Isten szavát. Keserű példa erre Heródes, akik - bár tudta, miről és kiről szólnak a próféciák - nem akarta meghallani a neki is szóló hírt! Pedig milyen csodálatos "véletlen", hogy a napkeleti bölcsek éppen hozzá tévedtek. Micsoda nagyszerű dolog lett volna, ha éppen ő lett volna az első, aki térdet hajt a várva-várt Messiás előtt!

De nem tette..., mert nem jutott el szívéig Isten igéje. Nem mozdította meg őt, hogy elinduljon Betlehem felé. Gyilkos indulata kerekedett felül rajta, és ez arra mozdította őt, hogy fegyvert fordítson Betlehem kicsiny gyermekei felé, hogy megölesse azt, akitől trónját féltette.

Mi is feltehetjük magunk felé a kérdést: vajon mi meghallottuk-e és tudomásul vettük-e, hogy Isten hozzánk is szólt? Vajon komolyan vesszük-e az igét, amely alkalomról-alkalomra megszólal a templomokban? Mert az a szó, amely próféták által hangzott, és népek sorsát fordította meg, az a szó, amely által bűnösök tértek meg, betegek gyógyultak meg, halottak támadtak fel, ma is hangzik szerte a világban. Bennünket sem hagyhat érintetlenül!

**2. Isten igéje bennünk is munkálkodik**

Jézus azt a feladatot adta tanítványainak, hogy hirdessék az evangéliumot, vagyis Isten igéjét, amit Jézus mondott el nekik. Ez a hirdetett szó mozdította meg a világot, elindította a keresztyénség terjedését. Maguk az apostolok tapasztalhatták meg ennek az igének az erejét. Már az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv is beszél jelekről, csodákról, amelyek nem emberi varázslás eredményei, hanem Isten igéjének erejéről tanúskodó események.

Ez a sor folytatódott az egyház történelmében. Sorra születtek a gyülekezetek, épültek a templomok, egyre nőtt a Krisztusban hívők gyülekezete. Egyre többen lettek tanúi Isten erejének, amely igéjén keresztül mutatkozott meg életükben. Bizonyságot tettek az általuk átélt csodákról, és így erősítették a hitet mindazokban, akiket meg tudtak szólítani.

Megértette tehát az egyház, milyen fontos Isten igéjének a hirdetése, tovább adása, megszólaltatása, hiszen - ahogy az apostol is mondja: *A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. (Róm 10,17)*

Mondhatnánk vágyakozva, hogy bárcsak ma is így történne. Sajnos, az ellenkezőjét tapasztaljuk. Gyülekezeteink zsugorodnak, templomaink elnéptelenednek - mintha a Krisztusban hívők gyülekezete is egyre kisebb lenne. Különösen kicsiny falvakban tapasztaljuk meg ezt. Hajdanán dicső templomaink falai lekopnak, potyog róluk a vakolat. Egyre sürgetőbb feladat épületeink rendbehozatala. *"De hát miből és mi végre?"* - hangzanak a lemondó kérdések. Vajon lesz még, aki ellátogat Isten házába? Mi lesz, ha kihal a falu? Lesz-e még szükség a templomra?

Testvéreim! Bízzunk Isten igéjének teremtő erejében! Biztos jelek utalnak arra, hogy Teremtő URunk jelen van a világban, és közösségeinkben. Csak hálával emlegethetem a meg-megismétlődő zalameggyesi csodákat, amikor a 3 nyilvántartott egyháztag templomában évente háromszor 20-25 hívő gyűlik össze Isten dicséretére. Elszármazottak, rokonok, a falut szívükön hordozó testvérek látogatnak el hozzánk, s várják a meghívást a következő alkalomra. Ugyancsak csoda az, hogy ma is megtöltöttük ezt a meghitt, szép templomot. Méltó ez Isten népéhez!

Az viszont nyilvánvaló, hogy ez nem a mi érdemünk! Isten igéje mozdított meg bennünket, hogy eljöjjünk. Most is ezt az igét halljuk, hogy ő cselekedjen általunk. János evangéliuma kezdő mondatainak magyarázata minden teológusnak verejtékes munkát jelent. Nem is merészkedem arra, hogy ezzel itt megpróbálkozzam. Annyit viszont elmondhatok, amit hiszek, és hálával vallok, hogy Isten igéje az Ő Egyszülött Fián, Jézus Krisztuson keresztül munkálkodik ebben a világban.

János ezt ilyen egyszerűen fejezte ki a Prológusban: *Az Ige testté lett*. Ő Jézus, aki megállás nélkül cselekedett egész földi életében. Még pihenéséből is felkelt, amikor gyermekeket vittek oda hozzá; álmából is felébredt, hogy hitetlen tanítványain segítsen a viharban. Tanított, magatartásával példát adott, gyógyított, halottakat támasztott fel. S végül a legnagyobb tettet vitte véghez rajtunk: önként ment a keresztfára, hogy életet és üdvösséget szerezzen nekünk.

Ennek a látomása villan fel a Jelenések könyve felolvasott szakaszában is, amikor megjelenik hitünk szeme előtt az új Jeruzsálem képe, majd a leírás végén elhangzik a csodálatos ígéret: *"Íme, újjáteremtek mindent"*.

**3. Isten igéje egységet teremt**

Hiszen éppen ezért gyülekezünk össze évről-évre az ökumenikus imahét alkalmára, hogy ezt átéljük. Tanúi lehetünk annak, ahogy leomlanak a falak közöttünk, ahogy megnyílnak a szívek egymás felé. Ez nem csupán lelkészek egymás iránti jóindulatán múlik. Nem csupán az "idők szava", mivel ma már nehéz lenne olyan családot találni, ahol ne lenne megtalálható több keresztyén felekezethez tartozó családtag. Az ökumenikus mozgalom szükségszerű - de nem az emberi élet alakulása, az emberi gondolkodás fejlődése miatt, hanem azért, mert már Jézus maga is erre az egységre figyelmeztette tanítványait, és főpapi imájában ezért az egységért imádkozott.

Sok minden elválaszthat minket, de Isten igéje összeköt bennünket. Nem véletlen az, hogy ma már a mise nyelve magyar, Isten igéje is anyanyelvünkön szólal meg. Egyházaink megértették, hogy közös felelősségünk ennek az igének a hirdetése a világban. Az ökumenikus imahét alkalmai is lehetőséget adnak erre. Jó hallani az igét, jó hallani, hogy nemcsak a mi berkeinken belül veszik komolyan küldetésüket az emberek!

Mondhatjuk: óriási különbségek vannak az egyes felekezetek teológiai állításai között. Teológusok dolga, hogy ezeket megvitassák, és megkeressék a konszenzus, az egyetértés kapcsolópontjait. Ha azonban megfigyeljük, nem az ige megszólalásában vannak különbségek, hanem annak magyarázatában. Közös istentiszteleteink során különösen is átélhetjük azt, hogy nem az ige köré körített szózat, hanem maga az isteni szó az, ami fontos a számunkra! S ha erre figyelünk, azt is megtapasztalhatjuk, hogy Isten igéje megmozdít, elindít, célhoz vezet: mert Isten igéje nem csupán cselekvést, történést, létezést jelentő szó, hanem maga a cselekvés, a történés és a létezés!

**Befejezés:** Ma is ennek lehetünk tanúi. Ma Isten igéje cselekszik bennünk. Szeretetet, békességet, megértést teremt bennünk. Imádkozzunk Jézussal együtt azért, hogy megvalósuljon hitünk egysége is, amely nem más, mint a belé vetett bizodalmunk és reménységünk. Ő maga kapcsolja össze szívünket, hogy egyek legyünk Őbenne!

Ámen

------------------------------------------ Elhangzott a rigácsi római katolikus templomban
2007. január 21-én, vasárnap
1Móz 1,2 – 2,4 alapján
Felolvasott igék:
Zsolt 104, 1-9
Jel 21, 1-5a
Jn 1, 1-5
Énekek:
Hozsanna: 21, 18, 150
Evangélikus Énekeskönyv: 42, 280